Klasszikus és Kortárs
– a coaching jegyében
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, ami szerintem örök téma az emberiség történetében, az a Szerelem. Lehet, hogy ma már új eszközökkel, új szabályok szerint keressük a másik felünket, mint tíz, száz vagy ezer éve, de az az örökös vágyódás, hogy megtaláljuk a párunkat és összekapcsolódjunk, bennünk van, amióta világ a világ.
Sokan kérdezik, hogy miért hagytam abba a borokkal való foglalkozást. Erre a felszínesebb válaszom az, hogy megváltozott a személyes érdeklődésem. A mélyebb meg az, hogy elmúlt az a Szerelem, amit én a borok iránt, vagy még inkább a borok mögött Valaki iránt éreztem. Valaki iránt, akivel éjszakákat boroztunk és beszélgettünk át a Sas-hegyen és be akartuk járni Magyarország minden pincészetét. És én nagy gyászomban néhány éve fogtam magam és leültem beszélgetni és borozni Magyarország teljes értelmiségével a BorPortréban (de nem vele!) és bejártam Magyarország összes pincészetét egy applikáció kapcsán (de nem vele!). És mint egy sértett királynő építettem üzletet arra, hogy „Látod, nem kellesz Te, megy ez nélküled is!”. Ami mögött igazából az volt a valódi üzenet, hogy „Figyelj rám, foglalkozz velem!” Sok év önismereti munkával mondom ezt, sunyi kis hely az a tudatalatti, nagy huncutságokra képes…
Szerdán az etyeki Haraszthy Pincészet borait kóstoljuk a Magyar Nemzeti Galériában. Kevesen tudják, de náluk, Válon található a Love szobor, amit a borászat tulajdonosa a feleségének hozatott haza Amerikából, szerelme jeléül. Két, egymásnak háttal ülő, szomorú rácsos alak, bennük pedig két, egymás felé forduló, egymás kezéért nyúló gyermek. A kedvenc szobrom. Mert amikor látszólag egymásnak feszülünk, amikor összeveszünk, utáljuk egymást, mutatjuk, hogy nem kell a másik, akkor sokszor belül van két kisgyerek, akik a sok hiszti és sértettség mögött azt mondják: „Figyelj rám, foglalkozz velem!”.
Szerintem ott kezdődik a felnőttség, amikor erre rájövünk. És képesek vagyunk a nagy, túlokosított, túlbüszkésített felnőttet is a másik felé fordítani és hangosan kimondani, amit a belső gyermek suttog: „Hogy fáj. Hogy hiányzol. Hogy ne bánts. Hogy azért viselkedem ilyen érthetetlenül és ellenségesen, hogy figyelj rám, hogy foglalkozz velem.” De erre rá kell látni. És aztán bátornak kell lenni kimondani.
Ha Te is azt érzed, hogy nem mindig látod, valójában mi is határozza meg a viselkedésedet, vagy miért vagy konfliktusban olyanokkal, akiket igazából szeretsz, akkor várlak szeretetettel egyéni coachingban.
