Bokornak lenni bokrosodás nélkül?
A magyar nyelv csodálatos, isteni nyelv: minden szó etimológiája mögött ősi bölcsesség rejlik. Lelkesedés: vagyis lélekburjánzás, lélekkiterjesztődés, lélekkel telivé válás. Mint amikor egy bokor bokrosodik, vagyis egyre gyönyörűbb önmaga lesz, úgy a lélek, ha lelkesedik, egyre közelebb kerül az önvalójához, vagy ahhoz az ideához, ami benne kifejlődésre vár magkora óta. Benne volt, mint lehetőség, ott volt a láthatatlanban és most elkezd megvalósulni a fizikaiban is. Azzá válik, ami. Egy tulipán nem tud rózsásodni vagy egy paprika uborkásodni: próbálkozhat vele, ha éppen uborkaszezon (haha) van, de csak addig juthat, mint a rút kiskacsa: a legcsodálatosabb hattyúként is szomorú lesz, mert nem az, ami ő igazából.
A lelkesedés egyértelmű gyermeki vágy és izgalom: ezt most akarom. Ez az enyém. Ez nekem való. Ha lelkesedsz, nincs benned kétség, félelem: amikor az bekapcsol, az már az egó, a program, a racionalizálás: „nem jó ötlet”, „veszélyes”, „nem érdemlem meg”, „nem vagyok rá képes”, „biztosan van kisbetűs rész”… A lelkesedés öröm, izgalom és végtelen energia: ha valakiért vagy valamiért lelkesedsz, világokat tudsz megmozgatni érte úgy, hogy még csak nem is érzed a fáradtságot. Szárnyakat kapsz: ha csak nem korlátozod be magad a „nem lehet” szülői tiltásával.
Amikor lelkesedsz, gyerek vagy. Nem érzed a tested öregségét, nem látod a felmerülő akadályokat. Csak Te vagy és a vágyad – és a kettő közt olyan nyílegyenes és tiszta az út, a kapcsolat, hogyha jól figyelsz, azt érezheted: igazából csak a karod kellene nyújtanod érte és már meg is lenne, mert hozzád tartozik. Egy veled.
Megvágyni egy pillanat, lelkesedni már következetes, hosszútávú folyamat. Azt már csinálod és életben tartod, teszel a tűzre. Vagy éppen kiölöd magadból. Esetleg hagyod, hogy más kiölje belőled a „nem akarom, hogy csalódj!”, a „megvédelek a kudarctól!”, a „jobb a biztos!”, a „mit akarsz még?” és a „ne légy telhetetlen!” mondatok mögötti, jó tanácsoknak álcázott lélek mérgekkel. És ha van benned táptalaja a kétségnek, ha nem bízol magadban és az érzéseidben, ez a méreg szépen elkezd terjedni benned és lebénítja a szíved. „Igaza van, jó lesz ez így, nem ugrálok” – mondod, és a lelkesedés elhagy. Aztán idővel a lelked is olyan távol kerül, hogy már nem is hallod, mit súg…
Lelkesedés nélkül élni olyan, mint bokrosodás nélkül bokornak lenni. Félig már a halál. És mégis: hányan élnek úgy, hogy nem is tudják, mi lelkesíti őket? Hogy miért tudnának őszintén, szívből hegyeket megmozgatni? Aki nem lelkesedik: az nem ismeri önmagát. Nem érzi, mire lett teremtve, mi az ő ideája, mi az, amiben ő a legjobb, amely általa tud megvalósulni a legcsodálatosabb módon.
Mindenki kiváló valamiben. És hogy miben? Csak csendesedj el és figyeld meg: miért tudsz lelkesedni…arra van a dolgod.
