Ha az ember nem tudja, mi lesz
Feldobta ma a Facebook egy tíz évvel ezelőtti bejegyzésem, egy idézetet, Hamvas Bélától: „Akkor kezdődik az az élet, ha az ember nem tudja, mi lesz.” Milyen érdekes, hogy már tíz éve is fontos lehetett nekem ez a gondolat, ha megosztottam, és ma is aktuálisnak érzem. Talán aktuálisabbnak, mint valaha.
Mert mi van, ha tudom, hogy mi lesz? Ha meg van a bejáratott megoldásom egy problémára? Oda se figyelek, kisujjból kirázom, meg sem érint. Egy pipálandó feladat a sok közül. Megnyomom az indítás gombot és végigfut az automatikus program.
És mi történik, ha olyasmivel szembesülök, amivel még sosem találkoztam vagy igen, de akkor nem jól oldottam meg? Na, akkor minden idegszálammal a jelenre kell fókuszálnom, az erőforrásaimat odakoncentrálni, hirtelen a MOST-ban lenni, végig a folyamat alatt. Mert nem tudom, mi lesz. Mert nincs rá programom, vagy ami van, az nem jól működött a múltban. És lehet, hogy nem érzem magam biztonságban, nem vagyok tele önbizalommal, lehet, hogy félek is, de hogy élek és jelen vagyok, az biztos.
Szóval ne féljünk az új helyzetektől vagy a régi helyzetek új típusú megoldásától. Ez a fejlődés. Ez az élet.
