Éld, olvasd, írd az életed – és ismételd félévente
Eltelt a nyár első hónapja. Néhányan még a nyári szabadság előtt, mások már a kellős közepén vannak. Egy nyaralás tökéletes alkalom arra, hogy kicsit kilépjünk az életünkből fizikálisan és mentálisan is. Máshol vagyunk, más a napi rutinunk, más dolgokat csinálunk.
A kötelezettségekből, felelősségekből kevesebb van és talán van időnk a „hogyan csináljuk?” napi szintű kérdései mellett feltenni az „egyáltalán miért csináljuk?” meta szintű kérdését. Operatív, megoldó, üzemelő szintből feljebb léphetünk egy megfigyelő, értékelő, stratégiai szintre. Mert rendben van, hogy sok a feladat. Rendben van, hogy elfoglaltak vagyunk, hogy minden perc a naptárban tömve van fontos elintéznivalókkal.
De amiket csinálunk, az vajon jó nekünk? Annak van értelme? Ha visz valamerre, előre visz a vágyott életünk felé? Egyáltalán tudjuk még, mi a vágyott életünk vagy éppen csak túlélünk?
Vagy továbbmegyek: ami egy éve, két éve, öt éve motivált minket, ami a célunk volt, az még mindig lelkesít bennünket vagy az út során megváltoztunk? És ha másra vágyunk már, akkor miért ragaszkodunk a régi tervekhez, a régi életünkhöz? Vagy félünk elengedni belőle ezt-azt, mert mi van, ha az újban nem tudunk elérni arra a szintre, ahol már a jelenlegiben tartunk? Egyáltalán, érdemes magas szintre elérni egy életben, ami nem ad teljeskörű lelki-szellemi- anyagi kielégülést, vagy egyenes út a kiégéshez és a magunk napi szintű aranyketrecbe zárásához?
Ha lehetne, én receptre írnám fel mindenkinek a minimum félévenkénti élet- és önértékelést. Egyszer nyáron, egyszer Karácsony környékén. Fél év pont elég, hogy elindulj új utakon és már érződjön a hatása, de nem túl sok ahhoz, hogy nagyon messzire menj egy nem működő, aktuálisan nem Neked való irányba.
Éld az életed, tapasztalj, mint ahogy egy izgalmas regény főhőse. De néha (legalább évente kétszer) lépj ki a sztoriból és legyél az olvasó, aki kívülről nézi az eseményeket, értékeli a történetet, néha fogja a fejét, micsoda badarságokat csinál hősünk, máskor szurkol neki. Aztán (de csak aztán, ha voltál egy picit olvasó),
legyél az író, akinek van joga más történetet írni a következő fejezetbe,
de nem a szereplő fejével, hanem az olvasóéval.
Kívánok jó olvasást és regényírást a nyárra mindenkinek!
Fotó: Hámori Zsófi
