Ha azt mondom, szabadság, mi jut eszedbe? 

Nekem a szabadság és annak megteremtése az életemben a fő motivációm, mozgatórugóm, a legfőbb érték, ami mentén élni igyekszem. Látszólag egyértelmű fogalomról van szó, mégis annyira összetett és többsíkú, ki mit ért alatta. Van, akinek azt jelenti, hogy nem tartozik elszámolással senkinek, a maga ura. Van, akinek azt, hogy bárhonnan dolgozhat vagy maga oszthatja be az idejét. Van, akinek azt, hogy mindent megtehet.

A szabadság nekem azt jelenti, hogy van választásom: nem vagyok sarokba szorítva, nem vagyok rákényszerülve arra, hogy olyan dolgokra (munkákra, kapcsolódásokra, együttműködésekre, időtöltésre) mondjak igent, amire nem vágyom. Több alternatívám van, és ahelyett, hogy a szűkösség vezérelne, a lehetőségeket látom magam előtt. Választhatok mást. Vagy éppen nem kell választanom semmit sem, ha épp egyik opció sem nekem való. Számomra a bőség is ez: hogy van alternatívám, hogy van döntési szabadságom. Hogy nem csak mantrám, de valóságom, hogy az életemben mindenre mondhatom, hogy „nem muszáj”.

Jean-Jacques Rousseau idézete az egyik kedvencem, és tökéletes megfogalmazza, amit én is érzek a szabadsággal kapcsolatban:

 

,,Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz,

hanem hogy nem kell megtenned azt, amit nem akarsz.”  

 

Engem ez tesz szabaddá.

De ne felejtsük, ehhez felelősségvállalásra, érett felnőtt működésre van szükség, mert csak ebből az állapotból vagyunk képesek nyugodtan, megfontoltan, átgondoltan, magunkhoz hűen – nem pedig kényszerből, pánikból – cselekedni. Egy gyermeki, függő állapotban működő személy, lehet akár már nyugdíjas is, mindig igényelni fogja, hogy valaki megmondja neki, mit kell tennie. Hogy valaki keretezze az idejét, strukturálja a feladatait. Különben szétfolyik, szétesik. Ha egy „gyereknek” –  és ez most nem életkort, hanem működési állapotot, személyiségérettséget jelent – szabadságot adsz, akár ön- és közveszélyes is lehet! Gyereket szabadon hagyni bűn, mert nem „vigyázol rá”.

Viszont egy felnőttett nem szabadon hagyni is ugyanakkora bűn. Kontrollmánia, mikromenedzselés, függőségi viszony. És akkor itt most bedobom a térbe, hogy hány munkahely, hány párkapcsolat és hány politikai rendszer működik így… Márha valóban felnőttekről beszélünk, nem csak felnőttnek látszó személyekről. 

Neked mit jelent a szabadság? A te életedben mennyire van jelen? Úgy éled az életed, ahogy szeretnéd? Azt a munkát végzed, amit önszántadból választottál a számos lehetőség közül? Vagy valahol megalkuszol?

 

Fotó: Hámori Zsófi