Szembemenni a félelmekkel!
Számomra az október a régi blokkok oldásáról, a legnagyobb félelmekkel való tudatos szembenézésről szólt. Visszavittem a kicsi Brigit oda, ahol a legbizonytalanabb volt és megmutattam neki: minden rendben, ügyes vagy, senki sem bánt már.
Talán néhányan tudjátok, hogy gyerekként és serdülő koromban erősen túlsúlyos, sőt elhízott voltam: 13 évesen 95 kiló. Éppen ezért a testnevelés órák nagyon sok megaláztatást jelentettek: igazából amikor csak tudtam, felmentést szereztem alóluk. Most viszont egyrészt lefutottam életem eddigi leghosszabb távját, 30 km-t a SPAR Budapest Maratonon, másrészt jeles sport ágazati vizsgát tettem fittness-testépítő edző szakon.
Ne aggódjatok, egyelőre nem tervezem, hogy a mentális mellett testi edző is legyek, ez a 2 éves képzés most kifejezetten csak a tudatos blokkoldásról szól nálam. Mert hát a gyerekkori blokkjaim szépen aktiválódtak is, ahogy számítottam rá. Nagyon féltem, hiszen a vizsga az elmélet mellett gyakorlati részből is állt. Már attól rettegtem, hogy be kell menni egy zöld PVC padlójú tornaterembe, tudjátok, ahol minden lépésnél van az a furcsa, csúszó hangja a gumis edzőcipő talpaknak… Önszántamból mentem oda, ahonnan mindig menekültem, egyetlen céllal: én nem akarok úgy élni, hogy bármiben is a félelmeim korlátozzanak. Szabad akarok lenni. Szóval rettegtem, szorongtam, majdnem lemondtam, tele lettem pattanásokkal, de aztán csak odamentem, és csak megcsináltam. Ráadásul jelesre. Mert el lehet olvasni ezer önfejlesztő könyvet, meghallgatni ezer okos önismereti podcastet, meditálni minden este a belső gyermekeddel, a nap végén a kérdés az: meg mered-e csinálni ma azt, amit tegnap nem mertél? Tudsz-e ugyanarra máshogy, magasabb tudatossággal ránézni?
Szóval láthatjátok: én is folyamatosan dolgozom magamon és oldogatom a saját kis blokkjaim, pont úgy, ahogyan Titeket is erre biztatlak.
