Pánik és félelem
Húsvét van, én pedig a futópálya szélén ülve azon elmélkedem, mit tanultam az elmúlt hónapban, amit útravalóként, gondolatmorzsaként átadhatnék Nektek szellemi piros tojásként 🙂
Számomra a Karácsony valamiképpen összefügg a megállással, lezárással, értékeléssel, befelé fordulással, hálával, szeretettel, a Húsvét pedig a régi elengedésével és az új választásával, a kifelé fordulással, a megindulással, a cselekvéssel. Más energia, de egyik a másik nélkül nem működhet.
Amikor választunk valamit, megindulunk valami felé, akkor az automatikusan együtt jár más dolgok nem választásával. Ha én jobbra megyek, mindent, ami balra van, nem választom. Legalábbis most nem. 🙂 Választom azt, ami jobbra van és teljes figyelmemmel ezt élem meg, ebbe teszem az energiám (nem hátrafelé nézelődök, hogy vajon a másik irányban mi lett volna….). Ez pedig természetes, hogy jár félelemmel és lemondással is. Ez a felelősség. Tudom, mit választok és mit nem.
De van különbség félelem és pánik között! Ha pánikban vagy, ne válassz, ne indulj. Először nyugtasd meg magad, mert zavart fejjel és szívvel, hiperventillálva csak a mintáid szerint fogod tudni hozni azt a döntést, amiről azt érzed, az életben maradásod szolgálja vagy egykoron azt szolgálta. Pánikban nem a jelenben vagy, hanem a múltadban, újraéled, ami egyszer megrémített, nem sikerült. Nem látod azt, amiben most vagy. Nem feltétlen lesz reális sem a menekülés, sem a „csakazértis” beleállás. Pánikban semmi sem reális.
Ha félsz, akkor nyugodt vagy. Tiszta a fejed, és le tudod határolni, pontosan mitől és miért félsz. És tudod választani azt, hogy félek, de a félelemnél jobban akarom. Hogy azért, mert egy éve, tíz éve nem mertem volna, az nem azt jelenti, hogy most sem fog sikerülni. Mert fejlődtem. Mert tapasztaltam. Mert több eszközöm van, mint anno. És ami akkor volt, azt kiértékeltem, és de jó, hálás vagyok, hogy tudom, mit rontottam el, mit kell most máshogy csinálni. Félek, de mégis megteszem, tiszta fejjel.
A pánik traumareakció. A félelem természetes és elkerülhetetlen velejárója a komfortzónából való kilépésnek, ami a fejlődés alapkövetelménye.
A pánikból ki kell jönni. A félelemtől nem kell félni.
