Hálanapló
Körülbelül másfél-két éve írok hálanaplót a saját coachom, Komán Csilla javaslatára, így aztán első kézből tudok beszámolni a hála hosszútávú hatásairól. A módszer lényege, hogy minden este/minden reggel, a napi rutinunkba építve írjunk össze legalább tíz dolgot, amiért hálásak vagyunk. Ez segít abban, hogy áthangolja a perspektívánkat és a negatív, aggodalmaskodó szemüveg helyett egy pozitív, örömteli értelmezési keretben lássuk a világot és keressük a lehetőségeket.
Ahhoz, hogy tíz dolgot mindennap összeírjak reggel, amiért hálás vagyok, le kell üljek és legalább negyed órát magammal kell legyek. Ez már segít, hogy ne kapkodva, külső fókuszban kezdjem a napot, hanem befelé figyelve. Én magam gyertyát is szoktam gyújtani, beteszek egy meditatív zenét és a reggeli kávémat kortyolgatva gondolom át, mennyi mindenért vagyok hálás.
Megfigyeltem, hogy mivel ezt a gyakorlatot minden reggel megismétlem, így már az előző napon is sokszor mentális feljegyzést készítek, ha valami jó történik velem, hogy „Hopp, ezt holnap reggel beírom a hálák közé!”. Vagyis nem csak a reggeli dedikált negyedórában, de egész nap arra állítom a mentális kereső motorom, hogy a jó dolgokat, a pozitív élményeket keresse!
Azokon a napokon, amikor rosszabb kedvem van, elégedetlenebb vagyok és úgy érzem, az egész világ összeesküdött ellennem, persze nehezebb összeírni tíz pozitív dolgot – ilyenkor az a feladatom, hogy húszat írjak, hogy az aktuális negatív hozzáállásomat tudatosan átformáljam pozitívvá. Ha pedig csak „rossznak” címkézett dolgok jutnak az eszembe, azokat is átkeretezem, mondván: „Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhattam/megtanulhattam, hogy…”
Mostanra már olyan „elvetemült” hálaíró lettem, hogy elkezdtem a még meg nem történt dolgokért is hálát adni. „Hálás vagyok, hogy ma lehetőségem lesz kipróbálni, megtapasztalni ezt a vagy azt”. Sőt, egyfajta pozitív programozásképpen azt is leírom, hogy ezeknek a még meg nem történt dolgoknak pozitív végkifejlete lesz: „hálás vagyok, hogy ma találkozhatok X.Y-nal, ahol jól fogom magam érezni és jó benyomást keltek rá.”
Összességében teljesen rákattantam, és ez az apró, butácska gyakorlat teljesen átformálta az alapvetően pesszimista, melankolikus, panaszkodó hozzáállásomat. Ha még a legrosszabb napomon is össze tudok írni tíz (vagy még inkább húsz) dolgot, amiért hálás vagyok, akkor nem is lehet rossz az életem. Próbáld ki ti is egy hónapig minden nap és nézd meg a hatásait a hangulatodra, szemléletmódodra!
